AIKI-TECHNIKÁK – SHUJI TOMITA SENSEI ÍRÁSA
Az aiki egy, az aiki jujutsu nevű ősi japán harcművészettel kapcsolatban gyakran felmerülő fogalom. Az aiki jujutsut leginkább daito-ryu aiki jujutsu néven ismerik, melynek története a kora középkori Japánig nyúlik vissza, amikor a szamurájok társadalmi osztálya létrejött. Akik ismerik az aikido történetét tudják, hogy Takeda Sokaku, aki nagy hatással volt a fiatal Ueshiba senseire, a szamurájok számára szükséges alapvető harci képzettségek mellett a daito-ryut is elsajátította.
A középkori Japánban a szamurájok fő fegyvere kétségkívül a kard volt, azonban más harcművészetek elsajátítása is elterjedt szokás volt, és számos formájuk kötelező volt számukra. Néhány ezek közül:
- Íjászat álló helyzetből, illetve különböző más pozíciókból, valamint lóról.
- A lándzsa vagy az alabárd használata.
- Pusztakezes harc (lényegében a jujutsu különféle formái).
- Egyéb harcművészeti formák.
Minket konkrétan a pusztakezes harc érdekel, mivel ezek a szamurájtechnikák adták az alapját az olyan elterjedt modern mozgásformáknak mint a judo vagy az aikido.
Mik a sajátosságai a szamurájok pusztakezes harci technikáinak, és miben különböznek ezek más harci technikáktól?
A középkorban minden katonák között lezajló konfliktust, legyen szó párbajról vagy a csatamezőn vívott harcról, fegyverek segítségével oldottak meg. Ezért a régi pusztakezes harci technikák főleg arra fókuszáltak, hogyan lehetne megszerezni az ellenfél fegyverét abban az esetben, ha az egyik fél elvesztette a sajátját (eltört, vagy kiverték a kezéből), illetve arra a szituációra, amikor az ellenfelek nagyon közel kerültek egymáshoz. A pusztakezes technikák ritkán jelentették az ellenfél legyőzésének elsődleges módját, ezért ezeket ura-wazának, vagy “másodlagos technikáknak” nevezték.
Most, hogy ezt jobban értjük, képzeljünk el egy olyan szituációt, melyben egy szamuráj elveszti a kardját a csatában. Mit is látunk körülötte? Rengeteg embert páncélban, fegyverekkel. Egy ilyen helyzetben az ütő-rúgó technikák nem bizonyulnának túl hatékonynak, mert nem igazán lennének képesek a megfelelő hatást kifejteni a katonák páncélján keresztül. Ezért a hivatásos harcosok ősi pusztakezes harci technikái rögzítéseket használtak és ízületfeszítéseket, melyek egy páncélt viselő ellenségen is működnek, továbbá többféle dobást, melyek célja az volt, hogy az ellenfél fejjel lefelé érjen földet és speciális technikákat, amelyek mozgásképtelenné teszik a másik felet, vagy amelyek segítségével az ellenség háta mögé lehetett kerülni. Mindezek együtt alkották a különböző jujutsu-stílusokat.
És el is érkeztünk a jujutsuhoz. De mi a helyzet az aikival?
Az évszázadok során a jujutsu-technikákat folyamatosan csiszolták és finomították. Mint minden harcművészetben, a jujutsuban is számos iskola és irányvonal jött létre, nagyok és kicsik egyaránt. Mivel a siker kulcsa a teljes titokzatosságban rejlett, az iskolák különleges technikái, titkos módszerei csak az emberek egy bizonyos szűk köre számára voltak elérhetőek. Ez az esetek nagy részében a klán családtagjait jelentette. Japán történelmének ebben a viharos időszakában feudális konfliktusok és háborúk dúltak az egész országban. Mindez természetesen számos klán eltűnéséhez vezetett, de néhányuk fennmaradt és virágzott, köszönhetően jórészt annak, hogy technikáik hatékonyabbnak bizonyultak a harcmezőn. Így azok, akik ismerték ezeket a technikákat, túléltek, és továbbadták a titkos tudást a következő nemzedéknek.
Az egyik iskola, amely túlélte ezt a nehéz és bonyolult időszakot a daito-ryu aiki jujutsu volt. És ez a tény nagyon nagy jelentőséggel bír! Ha egy iskola túlélte a háborúkkal terhes évszázadokat, akkor egészen biztosan volt benne valami különleges, amivel a többi iskola nem rendelkezett. Ez pedig az aiki technikája volt. Végre elérkeztünk az aikihoz!
II. Mit jelent ez a technika?
Ezt a technikát nagyon gyakran használják az aiki jujutsuban, a dobások és egyéb technikák részeként. Sokkal inkább hasonlít a tradícionális japán tánchoz mint a klasszikus harcművészetekhez. Ahelyett, hogy az ellenfél mozgásának irányával szemben mennénk, a harmónia segítségével elvezetjük azt. Ez a technika lehetővé teszi, hogy “ledermesszük“ az ellenfelet néhány pillanatra, és ezáltal megállítsuk a mozgását, vagy épp ellenkezőleg, lehetővé válik, hogy a mozgást a számunkra megfelelő irányba vezessük tovább.
Ez a “dermesztés” teszi az aikit különlegessé. Gondoljunk csak bele, micsoda előnyhöz juthatunk, ha az ellenfél megáll, és néhány pillanatig nem képes mozdulatainak irányítására! A harc világában még a másodperc egy tört része is dönthet arról, hogy győzünk vagy veszítünk. A szamurájok idejében a mozgás fölötti uralom elvesztése, még ha csak egy lélegzetvételnyi időről is van szó, azonnali halált jelentett.
Ahogy már említettük, az aiki mozdulatai egy kicsit furcsák, és a táncra emlékeztetnek. A módszerek nagy részének általában nincs neve, kivéve az alapvető mozdulatokat, mint az aiki age vagy az aiki sage. Az aikiban minden mozdulat az alapelvek megértésére épül (ez inkább a testünkkel, mintsem az eszünkkel való megértést jelenti), és céljuk az ellenféllel való harmónia létrehozása.
Az aiki egyszerre nagyon egyszerű és nagyon összetett. Ha a matematika eszközeivel akarnánk leírni az aikit, azt mondhatnánk, egy meg egy nem kettő, hanem egy nagy “EGY” (egy nagy egység – a ford.). Pontosan ez az ellenséggel való összeolvadás teszi lehetővé, hogy irányításunk alá vonjuk a mozgását. Maekawa shihan véleménye szerint ez a Ki Musubi (szellemek harmóniája vagy “a szándékok összekapcsolódása”), amiről Ueshiba O-sensei annyit beszélt.
Az aiki technikák segítségével lehetséges egy ujjal eldobni az ellenfelet minden erőfeszítés nélkül. Ha pontosabban akarunk fogalmazni, inkább azt mondhatnánk, hogy az aiki helyes használatával egyáltalán nem számít hogy egy ujjat vagy két kezet használunk. A Ki Musubi és az “üres tudat” nagyon fontosak ahhoz, hogy tökéletesíteni tudjuk ezt a technikát.
Fizikai szinten ehhez a harmonikus technikához szükséges megérteni az ellenfél mozgásának dinamikáját (mindezt a testünkkel és nem a szellemünkkel, mivel nincs idő arra, hogy meditáljunk), a ritmus érzékelésére (nem zenei ritmusról van szó) és a mozdulatok tökéletes elsajátítására – először elérni, hogy automatikusak legyenek, majd pedig eljutni a szabad mozgás és a gyakran előzetes szándék nélküli improvizáció szintjére.
Amenniyben egy megfelelő hasonlattal akarnánk élni, talán ezt mondhatnánk:
Ha az emberi testet egy számítógéphez hasonlítjuk, akkor az aiki egy, a trójai falóhoz hasonlatos vírus: a rendszer először befogadja, mert a vírus látszólag nem próbál semmiféle kárt okozni, így mikor az kifejti hatását, már késő.
Más szóval azt modhatnánk, hogy az aiki nem “ütés”, hanem “behatolás” (vagy áttörés, pl. páncélé – a ford.).
Ha megnézzük a Morihei Ueshiba O-senseiről készült fekete-fehér felvételeket, észrevehetjük, hogy a támadóknak semmi esélyük sincs megérinteni O-sensei kezét. Ez nem más, mint az aiki.
Az aikiról hosszasan lehetne írni vagy beszélni. Azonban ahogy a régi mondás tartja: “Hiszem ha látom”. Sajnos manapság, a harci képességek kommersszé válásának korában az aikival csak nagyon ritkán találkozhatunk.
Ritkasága és titokzatossága miatt sok probléma merül fel az aikival kapcsolatban. Egyesek bizalmatlanul tekintenek rá, és csalásnak tartják, mások fekete mágiáról beszélnek. Azonban olyan emberként, aki magam is megtapasztaltam az aikit, elmondhatom, hogy se nem fekete mágia, se nem csalás. Az aiki nem egy emberfeletti képesség. Ez egyszerűen egy ősi technika, amely talán első pillanatra titokzatosnak vagy akár misztikusnak tűnhet. Azonban ez egyszerűen csak egy technika.
Cikk: Shuji Tomita sensei
Fordította: Kati Dániel
Köszönet a fordítónak!
